Miért kellene a tönkölybúzának helyet kapnia a sportolók étrendjében?

A tönkölybúza egyre inkább helyet kap az egészségtudatos emberek táplálkozásában, sőt a fogyókúrázók is gyakran keresnek tönkölybúzából készült termékeket a boltok polcain. Tapasztalataim szerint viszont a sportolók, akiknek mindenképp ajánlott lenne tönkölybúza, ritkán fogyasztják. A versenysportolók, akiknek szakszerűen összeállított diétájuk van, még talán ismerik, de a szabadidő-sportolók által előszeretettel alkalmazott internetről letölthető mintaétrendekben nem igen található meg. Folyamatosan nő azoknak a hobbisportolóknak a száma, akik már szinte a hivatásos sportolókhoz közelítő intenzitással edzenek, vagy akár amatőr versenyeken is részt vesznek. Ezeknek az embereknek az átlagosnál nagyobb figyelmet kéne fordítaniuk a táplálkozásukra, viszont szakemberhez legtöbbször nem jutnak el. A sportolók számára közzétett szabvány diéták általában nagyon egyoldalúak, különösen a gabonák tekintetében, amelyekből annyira sokféle rendelkezésünkre áll, és számtalan formában lehetne őket fogyasztani.

A tönkölybúzát kiemeli a többi gabona közül a magasabb fehérjetartalma. A sportolóknak az izomépítés miatt. illetve egyéb okokból kifolyólag is több fehérjére van szüksége. Egy edzetlen ember napi fehérje szükséglete 0,8-1 g/ttkg, míg egy sportoló esetében ez a szám 1,2-2,5 g/ttkg közé esik. Gyakori hiba azoknál a sportolóknál, akik maguk állítják össze a diétájukat, hogy túlzásba viszik a fehérjefogyasztást, ami már terheli a vesét, sőt az ízületeknek sem tesz jót. A növényi eredetű élelmiszerek fehérje-tartalmáról sokszor megfeledkeznek, ami a tönkölybúza esetében igen jelentős. A másik probléma, hogy sokszor túl nagy mennyiségű húst fogyasztanak, hogy fedezzék a fehérjeszükségletüket, aminek egy részét növényi eredetű élelmiszerekkel, például gabonákkal is biztosítani tudnának.

100 gramm tönkölybúza körülbelül 15 g fehérjét tartalmaz, még ugyanennyi rizs, csak 7,5 grammot. Ha a fehérjebevitel növelése a cél érdemes a rizs helyett időnként tönkölybúzát fogyasztani köretként. Így mérsékelhetjük a húsfogyasztást, anélkül, hogy csökkenne a fehérjebevitelünk. A túl sok hús fogyasztása emelkedett húgysavszinthez, majd ízületi panaszokhoz vezethet, ezen felül a szív- és érrendszerre is káros lehet. Ezeket az egészségügyi kockázatokat egy aktív sportoló nem engedheti meg magának. Persze a fehérjebevitelnél nem csak a mennyiségre, hanem a minőségre is hangsúlyt kell fektetni. Jó hír azonban, hogy a tönkölybúza a növényi eredetű élelmiszerekhez képest kedvezőbb aminosav-összetétellel rendelkezik.

A fokozott verejtékezés miatt a sportolóknak az ásványi-anyag pótlásra is figyelniük kell, a tönkölybúza ilyen szempontból is előnyös választás.

Ha ez nem lenne elég, a tönkölybúza B1, B2, B3, B6 és B9, sőt E vitaminban is gazdag.

Sári Daniella
Dietetikus
Okleveles élelmiszermérnök
Mezőgazdasági mérnök