Vörös Lencse
A vörös lencse (Lens esculenta) a dél-ázsiai konyha kedvelt alapanyaga, magas tápértékének és rövid főzési idejének köszönhetően hazánkban is egyre többen iktatják be az étrendjükbe. A lencse fő termő helyei a mérsékeltem meleg és száraz klímával rendelkező területek. Legnagyobb mennyiségben Indiában, Törökországban, Marokkóban, Kanadában és Ausztráliában termesztik.
Európában főleg a dél-keleti, Földközi-tenger partján fekvő országokban jellemző a lencsetermesztés. A lencse a zöldségfélék közé tartozik, azokat a növényi részeket soroljuk a zöldségfélék közé, melyek nyersen vagy konyhatechnológiai feldolgozást követően emberi fogyasztásra alkalmasak. A lencse növénynemzetség a hüvelyesek rendjébe tartozik, pillangósvirágúak családjának egyik nemzetsége, többnyire egyéves lágyszárúakról van szó.
A vöröslencse rendkívül sokoldalúanfelhasználható, és minden étkezésbe könnyedén beilleszthető:
- Pástétomként elkészítve a hideg élezések része lehet, akár szendvicsek feltété is.
- Levesek alapanyagaként is változatosan használható, hiszen a vöröslencseleves pürélevesként vagy krémlevesként is elkészíthető. Turmixra sincs feltétlenül szükség ugyanis, a vöröslencse nagyon könnyen szét fő pépes állagúvá.
- Főzelékek kiváló alapja lehet, rántás nélkül is megfelelő konzisztenciájú főzelék főzhető belőlé.
Magas fehérjetartalmú húsmentes fasírt készíthető belőle, de akár darálthússal keverve is tehető vagdaltakba.
- Bármilyen mártás tápértéke növelhető vöröslencse hozzáadásával.
- Egytálételekbe a hús kiegészítésére vagy helyettesítésére is használható.
Magyarországon a lencsére leginkább úgy gondolunk, mint újévi ünnepi fogás alapanyaga. Hazánkban jellemzően évente egyszer fogyasztják főzelékként vagy leves formájában. A vörös lencsét pedig legtöbben még nem is ismerik, pedig főzési ideje lényegesen rövidebb. A vöröslencse pár perc alatt fogyasztásra kész, ezért azok számára is megfelelő választás, akiknek nincs túl sok idejük vagy kedvük a konyhában vesződni.
Élettani hatások
A zöldségfélékre általánosságban jellemző a magas (80-95% közötti) víztartalom, ez alól a hüvelyesek képeznek kivételt, melyek csupán 10- 15%-os víztartalommal rendelkeznek. A hüvelyesek a fehérjetartalmukban is eltérnek más zöldségféléktől, ugyanis a zöldségfélék fehérjetartalma jellemzően csekély 1-5% közé esik, viszont a hüvelyeseké 20-40% között mozog. Bár ahogy más növényi eredetű fehérjeforrások, a hüvelyesek sem számítanak teljes értékűnek, komplét tálasra szorulnak. A hüvelyesek tartalmaznak nehezebben emészthető szénhidrátokat, bizonyos oligoszacharidokat, raffinóz, sztachióz, verbaszkóz, viszont a vöröslencsét a legkönnyebben emészthet hüvelyesként tartják számon. A hüvelyeseket a rosttartalmuk miatt is érdemes fogyasztani. A többi zöldségfélével ellentétben a hüvelyesek energiatartalma magas, emellett mivel fehérjedúsak és rostdúsak is a telítő értékük kiváló. A vitaminok közül a B1 és a B2 tartalmuk emelkedik ki. Az ásványi anyagok közül főleg a kálium tartalmuk az említésre méltó. A vöröslencse azért tűnik ki a többi hüvelyes közül, mert rendelkezik a hüvelyesek minden kedvező tulajdonságával, mégis könnyen emészthető, és gyorsan elkészíthető.
Kinek ajánlott:
- Vegánoknak
- Vegetáriánusoknak
- Sportolóknak
- Fizikai munkát végzőknek
- Inzulinrezisztencia esetén
- Cukorbetegeknek
Bár a vöröslencse kedvező összetételének köszönhetően rendkívül tápláló, a kalóriatartalma és a szénhidráttartalma sem elhanyagolható, ezért cukorbetegek és elhízottak mértékkel fogyasszák.