Tönköly

Állítások szerint a legrégebbi tönkölybúza maradványokat a Nilus-völgyéből ásták ki, amelyek a Kr. e. negyedik évezredből származnak. Ám a legvalószínűbb elképzelés szerint a növény az Alpok vidékén keletkezett. Az ókorban és a középkorban a germán törzsek és népek vándorlása terjesztette el Európa más tájain (Ibériai-félsziget, Brit-szigetek), és a középkorban Nyugat-Európa egyik legjelentősebb búzafajtája lett. A Kárpát-medencébe valószínűleg a középkori német bevándorlással került a tönköly, de vallon-francia telepesek is hozhatták magukkal. Más források szerint már letelepedett honfoglaló őseink is termesztették és fogyasztották ezt az értékes gabonát. A hosszú egymás mellett élés aztán érdekes dolgot eredményezett. A belőle készült termékek fogyasztása ma már genetikailag is a legmegfelelőbb lenne az itt élők számára. Majd egy időre a feledés homályába veszett. A kihalás veszélyeztette, de két gabonanemesítő, dr. Kajdi Ferenc és dr. Kalmár Gergely a csodával határos módon visszanemesítették. Szinte a növény összes része hasznosítható, a szalmája állati takarmányként szolgál, pl: a pelyva részéből gyógy párnákat készítenek A búzasörhöz hasonlóan a tönkölyből sört is lehet készíteni, sőt pörkölve pótkávéként is felhasználható. Termesztése során nem szükséges vegyszereket, gyomirtókat használni, nagyon jól tűri a szárazságot, a tápanyaghiányos talajt és a változékony időjárást is. A csernobili katasztrófa után a tönkölybúzát vizsgálva kiderült, hogy az nem vett fel sugárzó anyagot, nehézfémeket.
Gluténtartalma magas nem ajánlják lisztérzékenyeknek.

Magas 20%-os a fehérjetartalma, ráadásul ennek a fehérjének az aminosav-összetétele nagyon hasonlít az emberi fehérjékéhez. Ennek következtében szinte egyedül képes bevinni az ember szervezetébe a szükséges mennyiségű fehérjét. Vitaminokban, a B-csoport majd minden tagját tartalmazza, valamint E-vitaminban is nagyon gazdag. Ásványi anyagokban is rendkívül gazdag kalcium-, magnézium-, foszfor- és szeléntartalma számottevő, a gabonamagokra jellemző érték nyolcszorosa is lehet, réz-, vas-, mangán- és cinktartalma meghaladja a búzáét. Jelentős szilícium és szeléntartalommal rendelkezik. Tartalmaz egy olyan aminosavat, ami emeli a szervezet szerotonin szintjét, így boldogító gabonaként is számon tartják. A tönkölybúzát fogyasztók nagyobb koncentrációs képességről számoltak be, vizsgaidőszakban, munkahelyi megterhelés esetén érdemes bevetni. Magas rosttartalma miatt nagyon jó hatással van a belekre, az emésztésre, jól használható hasnyál és májerősítőként is.
Gluténtartalma magas, lisztérzékenyek nem fogyaszthatják, viszont a cukorbetegeknek nagyon ajánlott. Hosszú betegségek után tönkölylisztből készült ételekkel segíthetünk a szervezetünknek “helyreállni” Bőrbetegségekkel, gyulladásokkal küzdők is sikereket érhetnek el vele, sőt daganatos betegségek kezelésében is nagyon jó eredményeket értek el vele.